Története

A község területén egykor a hallstatti kultúra települése állt. A felsőjányoki temető sarkánál emelt várdomb a szakemberek szerint egykor a kultúra településhez tartozó sírhalom volt. Jányok települést 1287-ben Jobagio castri de Janok alakban említik először, 1310-ben földesura Jányoki jakab volt. Felsőjányok külön 1311-ben Ianyk Superiori néven szerepel oklevélben. Ettől kezdve a település két részből, Alsó- és Felsőjányokból állt. 1346-ban Alsójányok Streiz Marchard pozsonyi polgár birtoka lett. 1553-ban az óbudai apácák birtoka 13 portával. Később az Eszterházy és a Zichy családé. Felsőjányokon 1553-ban 6 adózó portát számláltak. A felsőjányoki részen egykor egy motte típusú vár állt, melynek keletkezése vitatott. Történészek a 13-14. századra teszik építését és nemesi alapításúnak tartják. Mivel középkori forrásokban nem szerepel, mások 17. századinak tartják, melyet a török elleni védelem céljára építettek.

Vályi András szerint "Alsó, és Felső Jányok. Két elegyes magyar faluk Posony Várm. földes Ura a’ Religyiói Kintstár, az elött a’ Sz. Klára Szerzetén lévő Apatzáknak birtokok vala, lakosaik katolikusok, fekszenek a’ Csalóközben, Csákánnyal határosok, Nagy Magyarnak filiája, Csákonhoz, Madarászhoz is közel; szűk határjokat két időre szántyák, ’s kevés a’ réttyek."

Fényes Elek szerint "Jányok (Alsó és Felső), két egymáshoz közel fekvő magyar falu, Pozsony vmegyében, N. Magyarhoz 1/2 órányira; az első 184 kath., 11 zsidó; a második 189 kath., 6 zsidó lak. F. u. gr. Eszterházy Vinczéné. Ut. p. Pozsony."

A trianoni békeszerződésig mindkét falu Pozsony vármegye Somorjai járásához tartozott. Alsójányokot, Felsőjányokot és Bústeleket 1940-ben egyesítették.